Alpár elment…
Nyugodj békében Alpár…
Még alig hevertük ki a veszteséget, amit Káldi Gabi halála okozott, és ma újabb rossz hírt kaptunk. Ismét eltávozott egy a régi öreg, egy a nagy legendák közül, egy azok közül, akiknek ma köszönhetjük, hogy elöltöltő fegyveres lövészet és vadászat létezik hazánkban.
Cziglényi Alpár igazi virtigli volt. Senkivel sem összetéveszthető igazi lövész-, igazi vadászember, a feketelőporos fegyverek és lövészet nagy pártolója. A Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetsége alelnökeként élen járt a hazai elöltöltő fegyveres vadászat megismertetésében, előmozdításában. Előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián is e vadászati mód etikusságáról, lehetőségeiről. Nevéhez köthető a már több, mint 10 éve folyamatosan megrendezett Lajos Kupa megszervezése, mely hagyományosan az Euroliga versenysorozat záró akkordja is egyben. A Lajos Kupa minden év szeptemberében a komáromi erődben található Royal lőtéren kerül megrendezésre Cziglényi Lajos kapitány tiszteletére, aki egy volt a város védői közül 1849-ben, s emléktábláját Alpár kezdeményezésére állították a nagy előd tiszteletére.
Az elöltöltő fegyveres lövészetért érdemérem átvétele 2010-ben
2010-ben kapta meg szövetségünk egyetlen létező kitüntetését, az Elöltöltő Fegyveres Lövészetért érdemérmet, melyet az országos bajnokságon, Ballószögön vett át. Milyen kevés ez, ahhoz képest, amit mi kaptunk önzetlen munkája által…
Alpár személye egyszeri és megismételhetetlen. Soha nem felejthetőek jóízű történetei, viccei. Jó volt hozzá mindig betérni a Nimród Derringer fegyverboltba, s miután Zebegénybe költözött mindannyiunknak hiányzott napi jelenléte. Utoljára Káldi Gabi temetése előtt beszéltem vele. Megbeszéltük, hogy hamarosan összeülünk, hogy leríhassam az elöltöltős hőskor éveinek történetét. Sajnos erre már nem kerülhet sor.
Pénteken, 13-án délután leült zebegényi házának tornácára. Maga mellé vette jegyzeteit a kis asztalra, letette mellé szemüvegét, hogy pillantást vessen arra tájra, amit annyira szeretett. Így találták meg őt, mintha csak elaludt volna… Hiányozni fogsz Alpár! Remélem már Gabival együtt fújjátok a füstöt a nagy égi vadászmezőkön… Nyugodj békében barátom!
Kedves Lövésztársam! Kérlek este, amikor meggyújtod az Adventi gyertyát, gondolj egy percre Alpárra. Adj neki egy pillanatot köszönetként azért a sok jóért, amit az elöltöltő fegyveres lövészet ad nekünk! És igyatok egyet mindenképpen az egészségére! Vivát Alpár!
Ősszel akartam meglátogatni. Aztán persze volt fontosabb. Ráért. ;(
Én 2000-ben egyszerre ismertem meg Alpárt és Gábort az Aple lőtéren. Aztán persze itthoni versenyek, Észak-Komárom, Tallós, ahogy Attila írta. Hiányozni fog ő is…
Kedves Lövésztársak!!
Istenem már megint egy barát a túlodalon…..Az ember ha megél egy időt szomoruan kell számbavennie ,hogy egyre többen vannak odaát….1997-ben cseréltem az első Kentucky pisztolyomat,majd azt hiszem 1999-ben kerestem fel a nimród -derringer üzletet,hogy megtudjak valamit az elöltöltő lövészetről ..Akkor mint egyetlen lehetőség a szlovákiai lövészet volt és gond nélkül tudtunk találkozni a komáromi híd elött a kávézóba,szinte mindenkivel aki Mo-n akkor elöltöltő lövészettel kacérkodott Debrecentől-Szombathelyig.A révkomáromi/Royal/ valamint a tallósi /Tomasikovo/lőtéren éltünk át boldog napokat…Ki emlékszik a kis faházakra,a bükkfák alatt…Ma már hihetetlennek tünik,hogy egy szlovák katonai bázison tudtunk napokat táborozni,lövészetet folytatni ..Emlékeztek?.A piros Renault Express furgonomban csúcsidőben 2 db 30mm-es löveg+5 ember puskástól-pisztolyostúl.batyustú.Hajnali randevú a Nimród előtt,célok barakodása és indulás.Alpár komám az anyósülésen… a kisded lövészbrigád a hátsón.Persze mindenki más-és más emlékeket őriz Alpárrról helyesen.Én örülök ,hogy néha sikerült megérintenünk egymás lelkét…Boldog vagyok,hogy ísmerhettem….
Bende Attila