Káldi Gábor: Az elöltöltő-fegyveres lövészet

Ez a honlap fegyverekről, lőfegyverekről, azok használatáról, lövészetről szól. Nem tudom, de nem is akarom megkerülni azt a tényt, hogy a fegyver, a lövészet az emberiség történetének nagyobbik részében a természet legyőzéséhez, más élőlények és köztük az ember életének kioltásához kapcsolható.

Az Akadémia Kiadó gondozásában kiadott Magyar Értelmező Kéziszótárban a fegyver címszó alatt az első, legfontosabb meghatározás:

„Élőlények megsebzésére, megölésére alkalmas, támadásra és védekezésre való eszköz…”

A szótárban a pisztoly, puska, lövészet, lövész stb. címszavaknál is ez a vonulat figyelhető meg. Azt szeretném és ha tehetem azon is munkálkodom, hogy ezek a szótári meghatározások megváltozzanak. Ma még tagadhatatlan, hogy a létező fegyverek nagyobb hányada a szótárban meghatározott célt szolgálja, de már jelentős azoknak a fegyvereknek a száma - közöttük is nagyon sok az elöltöltő lőfegyver - amelyeket egyáltalán nem az idézett célra használnak. Ezek az eszközök sporteszközök - még ha fegyvernek is nevezik azokat - és használójukban fel sem merül, hogy ezekkel „győzze” le a természetet és társait. Sajnos a modern társadalomban ma már erre lényegesen hatékonyabb eszközöket, módszereket is találhatunk.

Hitem, hogy az emberiség fejlődésének bizonyos szakaszán egyes tevékenységek elszakadnak alapvető, racionális jelentésüktől. Amikor valaki például nem szakmájából adódóan, hanem saját szórakoztatására elkészít egy széket, akkor nem az vezérli, hogy olcsóbb, szebb legyen, vagy gyorsabban hozzájusson, mintha azt egy iparostól megvenné. Belső igénye van a cselekedetre, az gyönyörködteti, szereti az anyagot és a szerszámot, amivel dolgozik. Vagy kicsit direktebben: nem alaptalan azt gondolnom, hogy az emberek nagyobb részének az étkezés, az evés nem, vagy nem csak létfenntartást, a szeretkezés nem, vagy nem csak fajfenntartást jelent.

Azok az embercsoportok, akik szorosabb kapcsolatba kerülnek a fegyverekkel, lövészettel, helyzetükből adódóan egymástól eltérően viszonyulnak azokhoz. Más-más a viszonyulás a katonáknál, rendőröknél, vadászoknál, sportlövészeknél, gyűjtőknél, történészeknél, gyártóknál, kereskedőknél, bűnözőknél, stb.

Az elöltöltő fegyveres lövész valahogy a sportlövészből és a gyűjtőből van ötvözve egy kis történész és egy kis technikai szakember hozzáadásával. Az elöltöltő fegyveres lövészt a gyűjtőhöz hasonlóan gyönyörködteti a régi fegyverek technikai kivitelezése, az iparos ember szakértelme, mellyel a fegyvert annak idején létrehozta. A gyűjtőhöz hasonlóan igényli, hogy több különféle konstrukciójú fegyvere legyen, de a "klasszikus" gyűjtőtől eltérően a fegyverét használni is szeretné. Számára a lövés leadásán túl talán még nagyobb élményt nyújt a fegyver működésének megismerése és az a cselekvéssorozat, amellyel fegyverét lőkész állapotba hozza. Az elöltöltő fegyveres lövésznek szigorúan ismernie kell, hogy fegyvere hogyan működik. Ismernie kell az elsütőszerkezet felépítését, azt, hogy az alkatrészek mikor és hogyan működnek, fel kell ismerni az esetleges "defekteket". Tudnia kell, hogy mi is történik a csőben, amikor a billentyűt elhúzza. Ezekre az élményen túl az eredményesség és a biztonság miatt is feltétlen szükség van. Az elöltöltő fegyveres lövész joggal érezheti, hogy több köze van a lövés leadásához, mint az egybeszerelt lőszerrel lövőnek. Egy fegyvernél az állandónak tekintendő tényezők (pl. cső átmérője, huzagolása stb.) mellett számos más (pl. töltet, fojtás, lövedék alakja és mérete stb.) a biztonság határán belül változtatható az optimális lőszabatosság elérése érdekében és ez is egy izgalmas feladat. A gyűjtő, a sportlövész és a technikai szakember ismeretei mellett még nagyon előnyös és fokozza az élményt, ha nem feltétlen tudós szinten, de ismeri a történelem azon korszakát, amikor fegyvere vagy annak eredetije született. A jelen és a jövő a múltra épül. Talán ezért is vonzódik a jelenkor embereinek nagyobb része a múlt ismeretéhez, a múlt eszközeihez, és ha kicsit is, de szeretne beleérezni a múlt emberének gondolatvilágába. Témánkra szorítkozva, teszi ezt még akkor is, amikor a múlt emberétől eltérően nem más élőlényre, hanem céltáblára adja le a lövést.

Káldi Gábor